Van öt perced? – 21 kilométer, Koppenhága és egy jól megérdemelt kávé

Most éppen nagyon várunk egy szeptemberi hétvégét.

A lányom ugyanis Koppenhágában félmaratont fut. 

Egészen pontosan 21,0975 kilométert.

És bevallom, szerintem én már most jobban izgulok, mint ő. 😄

🏃‍♀️ Egy egész város futni fog

Szeptember 19–20-án Koppenhága ad otthont az országúti futó-világbajnokságnak.

A hétvége egyik nagy eseménye a félmaraton, amelyen a profi sportolók mellett amatőr futók ezrei is rajthoz állnak.

És valahol egészen különleges belegondolni:

azon a hétvégén az egyikük az én lányom lesz.

21,0975 kilométer.

Leírva is sok. 😄

Anyaként persze ilyenkor az ember egyszerre büszke, izgul, figyeli az időjárást, és valószínűleg minden olyan dolgon aggódik egy kicsit, amin annak, aki ténylegesen futni fog, eszébe sem jut.

De közben fantasztikus látni azt is, mennyi munka, kitartás és felkészülés van egy ilyen rajt mögött.

💛 Miért futunk egyáltalán?

A futás talán az egyik legegyszerűbb mozgásforma.

Felveszel egy cipőt, kilépsz az ajtón, és elindulsz.

Kívülről legalábbis ilyen egyszerűnek tűnik.

Aki viszont rendszeresen fut, tudja, hogy sokkal több van benne.

Kitartás.
Fegyelem.
Célok.
Olykor küzdelem saját magunkkal.

És persze az az érzés, amikor teljesítesz valamit, amiről néhány hónappal korábban talán még azt gondoltad, hogy nem fog menni.

Nem kell hozzá félmaratont futni.

Néha az is eredmény, ha valaki a kanapé helyett a sétát választja.

Talán éppen ez a lényeg: találjuk meg azt a mozgást, amit szeretünk, és amihez újra meg újra van kedvünk visszatérni.

☕ És mi jön a futás után?

Na, itt kapcsolódik be a történetbe a kávé. 😄

A lányomnak van egy szokása, amit különösen szeretek.

Ha hosszabb futásra indul, gyakran már előre kinéz magának egy jó kávézót a futóútvonala környékén.

Van tehát egy cél a futás végén.

Egy jó kávé. ☕

Amikor megvannak a kilométerek, beül, kifújja magát, és megjutalmazza magát vele.

Nem valami nagy dologgal.

Egyszerűen azzal az öt-tíz perccel, amikor már nem kell futni, nem kell teljesíteni, csak le lehet ülni egy finom kávé mellé, és arra gondolni:

„Na, ezt ma megcsináltam.”

Szerintem ebben van valami nagyon szerethető.

☕ És van a történetben egy Coffee66-os csavar is

Van egy kávézó, ahová különösen szeret betérni.

És itt jön az érdekes rész.

A kávézóban nem Coffee66 kávét főznek.

Viszont mi gyártjuk számukra a kávékapszulákat. 😊

Amikor erre először rájöttünk, jót mosolyogtam.

Milyen kicsi a világ.

A lányom kilométerekkel arrébb, egy másik országban beül a futás utáni kávéjára egy helyre, amelyhez közben a mi munkánknak is van egy apró kapcsolódása.

Nem nagy történet.

De talán éppen az ilyen kis kapcsolódások miatt szeretjük ezt, amit csinálunk.

🍂 Az ősz egyébként is jó időszak az újrakezdésre

Szeptemberben valahogy könnyebb új szokásokat kialakítani.

Elmúlik a nyári összevisszaság, visszatérünk a hétköznapokhoz, és sokan ilyenkor határozzuk el:

többet mozgok,
többet sétálok,
elkezdek futni,
jobban figyelek magamra.

Nem kell rögtön 21,0975 kilométerrel kezdeni.

Lehet húsz perc séta.

Lehet egy rövid futás.

Lehet bicikli.

Lehet bármi, amitől egy kicsit jobban érzed magad.

Aztán pedig jöhet a jutalom.

Akár egy jó kávé. ☕️

💬 Most pedig ti meséljetek!

Nagyon kíváncsi vagyok:

Ti szoktatok futni?

Indultatok már félmaratonon vagy más futóversenyen?

Vagy esetleg a gyerekeitek, párotok, barátaitok között van valaki, akinek rendszeresen szurkoltok?

És van valamilyen saját kis jutalmatok egy edzés, hosszabb séta vagy egy nehezebb nap után?

Nálunk úgy tűnik, a családi jutalmazási rendszer egyik biztos pontja a kávé. 😄☕️

Szeptemberben pedig innen, Magyarországról egy kicsit jobban fog dobogni a szívünk Koppenhágáért. 🇩🇰❤️

21,0975 km. Hajrá! ❤️

☕ Az eheti öt perc

Nem kell ma rekordot döntened.

Menj egy kicsit sétálni.

Fuss, ha ahhoz van kedved.

Mozogj úgy, ahogy neked jó.

Aztán ülj le öt percre egy kávé mellé, és engedd meg magadnak azt a gondolatot:

„Ezt ma megtettem magamért.”

☕️ Coffee66 – Van öt perced?